Farmert pirosra- Rácz Jenő a csapatába választott – Dora Sinkovic

Így sikerült a kötény szerző nap:

Említettem már a bemutatkozó főzésemmel kapcsolatos cikkben, hogy izgulós vagyok. Hát ez most sem volt másképp, még magamban is beszéltem főzés közben annyira paráztam ismételten.
Egyrészt az alapanyag miatt is ideges voltam, se nyúllal se belsőségekkel nem dolgoztam még és ez annyira ijesztő volt rögtön így a verseny elején, hogy kétségbeesésemben a házi gyúrt tészta részét a feladatnak el is felejtettem.
Másrészt újítás ez a duda dolog, ami egyáltalán nem gyengeidegzetűeknek való és bennem volt az is, hogy egyre nagyoobb a tét és ezen a főzésen a színes kötényem sorsa múlhat.
Nem volt kérdés, hogy mindent bele kell adni, hogy maradandót alkossak, lenyűgözzem a séfeket és felmehessek a gallériára az új kötényemben.

Mikor megláttam az első kör alapanyagát, a nyulat és a máját egyáltalán nem örültem. Új volt számomra ez a fajta hús és azt sem tudtam, hogy kezdjek hozzá a megmunkálásához. Azt hiszem ez egyértelműen az arcomon is látszik.

Bár világosan közölte Zé, hogy az összes alapanyag és házi tészta kombinációja a feladat, a nagy izgalmamban csak annyi maradt meg, hogy tészta, de a házi gyúrt részt már nem sikerült megjegyeznem. Szörnyű ez az ADHD 😀
Neki fogtam a levelestészta nyújtásának (lol, ne mondjátok el senkinek, hogy ezt valóban megpróbáltam) és legnagyobb meglepetésemre nem funkcionált a projekt..
Próbáltam minden áron a lehető legjobbat kihozni a tényéromból és a kedvenc éttermem étlapját felidézni, hátha az majd inspirál és még vissza tudom fordítani az egyre fogyó idő miatti pánikolást.

Ekkor még nem esett le, hogy mekkora hibát vétettem a tészta bakival és a képen épp büszkén hozom előre a sütőből a kis májas táskáimat és arra gondoltam, hogy félsiker, hogy nem égett oda.

Alig pár másodpercem maradt, hogy a színes réparopogósokat a tányérra helyezzem. Azt szántam díszítésnek is de mivel a krumplit leturmixoltam ezért a szörnyű állagú masszába hamar belesűlyedtek a kis korongok. Egyáltalán nem úgy sikerült az első főzésem, ahogy fejben elképzeltem a végeredményt.

A második feladatban tudtam, hogy nagyot kell villantanom, hogy az első tökéletesnek aligha mondható tányéromat elfeledtessem a zsűrivel és valamelyik séf hajlandó legyen kötényt adni.
Titkon a pirosra hajtottam, mert Ákos séf és köztem úgy túnt az elejétől fogva nincs meg a vibe, a válogatón szerintem kifejezetten nem is voltam szimpatikus neki. Így abban biztam, hogy ha a kékekhez nem is, de a pirosak közé esélyem lesz bejutni.